Tunisia

HAMERLIK BARNABÁS

Amikor külföldön járva egy egészen más világgal szembesül az ember, sokszor nemcsak turistaként, amolyan vastag üveg mögül akarja szemlélni az ott zajló életet, hanem ízeibe-zamatába is bele akar kóstolni. Bebarangolja a városnegyedeket, szóba elegyedik a helyiekkel, betér egy-egy tipikus, nem turistáknak épült kávézóba, esetleg vásárolni indul a helyi bolhapiacon. Nem kis részét teszi ki az ilyen felfedezéseknek a helyi konyha sajátságainak kóstolgatása, mert bizony az is jócskán hozzátartozik az adott nemzet kultúrájához.

A sors úgy hozta, hogy utazásaim során sokszor jártam arab országokban, s bár nem vagyok különösebben ínyenc, szívesen ízlelgettem-tanulmányoztam a helyi étkeket – persze csak mértékkel és józan ésszel! Ugye, mondanom sem kell, hogy az arab konyha sokban különbözik a magyartól. S ez tény, mindannak ellenére, hogy az ételek zömébõl talán csak a pirospaprika és a vegeta hiányzik, a vöröshagyma és a fokhagyma elmaradhatatlan része az arab szakácsmûvészetnek. Ami viszont a magyar konyhákból hiányzik, az olyan fûszerek, amelyek tévedhetetlenül arabbá teszik a harapnivalót. Arab fűszerek

Majd minden arab országban rikkancsok és kofák százai nyüzsgõ piacokon kínálják a firss gyümölcsöt és zöldséget, portékájukat ajánlgató kalmárok teremtik meg az igazi vásár hangulatát, ahol a gombostûtõl a páncéltörõig minden fellelhetõ. De nem lenne igazi arab vásár az olyan, ahol ne lenne jó néhány fûszerárus, aki hatalmas zsákokból kínálja a koriandert, a szerecsendiót, a jázmint, a zsályát, az õrölt csilit, és még ki tudja, mi minden mást, amirõl a magyar háziasszonyoknak talán fogalmuk sincs! Koriander         

Aki kedveli a fûszeres és illatos ételeket, annak bizonyára ízlene az arab konyha. Fûszer minden mennyiségben és kombinációban! Ez talán a legjellemzõbb rá, illetve nekem ez volt az elsõ benyomásom. Tévedtem. Bár az ételek zöme valóban nagyon fûszeres, mégis gondosan kiválogatják, hogy milyen ételbe melyik kerüljön. Még a feketekávé sem ússza meg ízesítés nélkül! Az erõs, túlédes feketébõl áthatóan árad a koriander kellemesen szúrós illata! Szó sincs azonban nagy bögrékben felszolgált adagokról, de még a hazai presszókban honos kávéscsészényirõl sem! Aprócska, a féldecistõl valamivel nagyobb üvegpohárban szolgálja fel a tulaj legkisebbik fia a félig zacc, félig (korom)fekete italt, amely rendszerint olyan erõs, hogy szinte mellbe vág, s ha mellette egy almaízû vízipipára is rágyújt az ember, könnyen megtörténhet, hogy egy ideig jobban esik ülnie, mint tovább botorkálnia.A nálunk is honos kebab ezekben az országokban a hot-dognak megfelelõ, bárhol kapható, kézbõl ehetõ azonnali éhségenyhítõ, bár a fûszerek itt is megteszik a magukét (óvatosságra intenék azonban minden turistát, mert az arab világ hõségében könnyen romlik minden, a kecskehús meg pláne!). Mivel a Korán tiltja a sertéshús fogyasztását, a muszlim országokban a kebab bárány-, kecske- vagy borjúhúsból készül. A baromfi sem tiltott, így az utcai árusok kormos grilljérõl gyakran kapható zsiványpecsenye módra sütött csirke- vagy borjúhús. S ha már a húsos ételeknél tartunk, mindenki figyelmébe ajánlom a kusarit (zöldséges rizottó csírákkal, kukoricával, pörkölt szójával és pirított vöröshagymával) és a koftát (fûszeres húsgombóc). Kebab

Kofta

Ám ha a húst teljesen kihagyjuk az étlapról, akkor sem kell megijednünk, mert vegetariánus ételek olyan széles választéka kerül elénk, hogy talán meg sem tudjuk kóstolni mindet. Az olajban hirtelen sült, tésztába csomagolt zöldséges roládok például igazi ínyencségek, és biztonságosabbak, mint a húsos ételek, válogatni pedig van mibõl! Van dinsztelt káposztával töltött, van fõtt kukoricával, de még sárgarépával, sõt hússal töltött is.

Mindezen zöldséges gyorsételek közül a legtipikusabb talán a falafel, amely nem más, mint kirántott zöldségfasírt, jó adag friss zöldséggel körítve. Az egészet leöntik hummusszal, majd becsavarják egy száraz, kemencében sült tésztába (valami palacsintafélébe). A rekkenõ hõségben több mint frissítõ, és egy ideig elveszi az éhséget. A hummuszról csak annyit, hogy több fajta színben-ízben létezik, s amolyan tartármártás kinézetû öntet, amellyel kicsit zamatosabbá teszik az amúgy eléggé száraz zöldségfasírtot. Falafel

 Aki ennél többet kíván, és miért is ne kívánna, annak azt ajánlom, vegye sorra az étlapon kínált ételeket. Csak éppen arra kell ügyelni, hova tér be az ember. Ami a pénztárcánkat illeti, hacsak nem egy exkluzív európai étteremben akar valaki ebédelni, vagy az Intercontinental Szállóban, nem kell aggódnia. Az árak sokkal alacsonyabbak, mint idehaza. Van azonban egy aranyszabály: az árban elõre meg kell egyezni a tulajjal vagy a pincérrel, különben megjárhatjuk. Az arab üzletelés szabályai szigorúak, így nekünk is szigorúan kell alkudoznunk és egyezkednünk. Amiben azonban egyszer megegyeztek, az érvényes (a legtöbb arab országban ez is aranyszabály).

S még egy utolsó figyelmeztetés a végére: nem ritka a pikáns étel, s a nagyon csípõs csiliszósz sehol sem hiányzik az asztalról. Maga a csípõs szó másként értelmezendõ az arab éttermekben (úgy is fordíthatnánk: pokolian égetõ), így ismét mértékletességre intenék mindenkit, aki netán a csilivel akarna próbálkozni. És persze legyünk óvatosak, amikor az éttermek és ételek közül válogatunk. A hõségben könnyebben romlik minden, nem árt az elõvigyázatosság, s egy kupica kisüsti étkezés elõtt és után – dezinfikálja és  rendbe hozza a gyomrot.

Csili

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat